A tavalyi Tornyai-plakettes mutatta be idei tárlatát

A tavalyi Vásárhelyi Őszi Tárlat legmagasabb elismerésével, a Tornyai-plakettel jutalmazott alkotója, Ámmer Gergő szobrászművész önálló kiállítása október 5-én, szombaton az idei képzőművészeti seregszemle megnyitását követően nyílik meg a Tornyai János Múzeum földszinti időszaki kiállítótermeiben. A rendezés alatt álló tárlatot sajtóbejáráson mutatta be a művész és a közgyűjtemény művészettörténésze, Képiró Ágnes.

Ámmer Gergő 2017-ben végzett a magyar Képzőművészeti Egyetem szobrászat szakán, a fiatal alkotó a Tornyai-plakett mellett a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíja mellett a Derkovits-ösztöndíjat is elnyerte. Két éve állított ki először a Vásárhelyi Őszi Tárlaton, amelyen azóta folyamatosan jelen van, s a művész az idei tárlat zsűrijében is szerepet vállalt.

A szobrászművész tárlatáról szólva Képiró Ágnes elmondta: a kiállított tíz alkotás két csoportra osztható, részben önportréábrázolások analízisét tárja a látogatók elé, míg a másik csoportjuk mitológiai, bibliai témákat dolgoz fel. Anyaghasználatban és technikában is sokrétűség jellemzi az alkotót, aki a kemény andezittel, vagy a márvánnyal is magabiztosan dolgozik, s bár a klasszikus szobrászat hagyományaihoz hű marad, művészetében jelen van a kísérletezés, és a kortárs tendenciákhoz való illeszkedés is.

– Máig tartó lendületet adott számomra a tavaly Hódmezővásárhelyen elnyert elismerés – jelentette ki Ámmer Gergő, aki a tavalyi kiállítás két kompozíciója mellett nyolc további alkotással készült az idei tárlatra, amelyeknek anyaghasználatában a gipsz, a márvány és az andezit jelenik meg. Az alkotás során a művészettörténeti inspiráció és a saját élmények együtthatása hozza létre a műveket, amelyek bár egyrészt a megformálásukban a klasszikus művészeti korok hangulatát idézik, de a modellválasztás és az előadásmód megkérdőjelezhetetlenül a jelenhez kapcsolja őket, miközben a művész az alkotói gondolat szabadságát az ikonográfia kereteinek elhagyásával szélesíti. Új hangsúlyok keletkeznek az értelmezésben és a művek dekódolásában.

A kiállítás szellős szerkezete a rendezés során alakult ki, biztosítva, hogy a plasztikák a megfelelő atmoszférában, önmagukban is tudjanak létezni, s a cél nem a felsorakoztatás volt, hanem a szellemi minőség hangsúlyozása, miközben a legfontosabb pontokon helyet kapott szobrok mozgásban tartják a kiállítás egészét.