A vásárhelyi fazekasságról írt könyvet Nagy Vera néprajzkutató

Három fazekas: Baán Imre, Csenki István és Lázi János munkásságát mutatja be A népi szecessziós kerámia hódmezővásárhelyi mesterei című könyv, amelyben Nagy Vera a két világháború közötti kerámiaművészet korábban mostohán kezelt időszakát és alkotóit vette górcső alá. Míg a néprajzkutatók azért nem foglalkoztak díszedényeikkel, mert szerintük nem volt elég népi, addig az iparművészek éppen túl népinek találták őket.

- Az ötvenes években munkáikat, a színes díszedényeket, a szocialista kultúrpolitika giccsként könyvelte el, és ez egy olyan bélyeg volt, amely mind a mai napig rajta maradt a mestereken és munkáikon. Ez a könyv kicsit a rehabilitációjuk is. Úgy éreztem, hogy méltatlanul mellőzték őket - mondta Nagy Vera néprajzkutató- főmuzeológus.

Ebből a korból Baán Imre, Csenki István és Lázi János hagyták a legjellemzőbb és leggazdagabb emlékanyagot az utókor számára, de a néprajzkutató azért is találta különösen izgalmasnak az ő világukat, mert egységes stílusban dolgoztak. Ennek oka prózai volt: Lázi János lánytestvérei fazekas édesapjuktól megtanultak írókázni. Mivel a másik két mester is Lázi lányt vett el, így a három alkotó edényeire ugyanazok a motívumok és ugyanolyan módon kerültek.

- Szecessziós jegynek tekinthető például a kontúrozás, ami a 19. században nem volt jellemző, a Majolikagyárban viszont igen, és a kismesterek munkáin is megjelenik. A másik a gazdag díszítés. Vannak olyan edények, amelyeket szinte tapétaszerűen befednek a motívumok, és ez egyfajta szecessziós elemnek számít. Igazából a szecesszió a Majolikán mint szűrőn keresztül jut el a kismesterekig - tette hozzá a néprajzkutató.

A több mint 150 fotóval illusztrált könyv ünnepélyes bemutatása a szerző nyugdíjba vonulása előtti utolsó munkanapjára esett a Tornyai János Múzeumban.

Forrás: Vásárhelyi Televízió