Évezredes geometriai minták Kökénydombtól Arizonáig

A legrégebbi fonott minták mintegy húszezer évesek, míg a környékünkön, a kökénydombi lelőhelyen megtalált cserépedények - amelyek a beléjük préselődött szőtt és fonott mintákat megőrizték magukon - hétezer évvel ezelőtt keletkeztek – mondta el szerdán, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban Mintákba zárt végtelen címmel tartott előadásán Richter Éva régész.

A szakember, aki a vásárhelyi közgyűjtemény újkőkori leleteit bemutató kiállításának egyik létrehozója volt, nemcsak régészettel, de textilművészettel is foglalkozik. Richter Éva a vásárhelyi múzeum KIÁLLÍTÁS ÚJ taRtAlommal TÖLTVE című előadássorozatának keretében szervezett eseményen szólt arról is, hogy a geometriai minták és azok változásai matematikai algoritmusokkal is leírhatók, s ezt támasztja alá, hogy azonos mintákat találtak a régészek egy szegvári lelőhelyen és egy attól jóval távolabbi, arizonai ásatáson talált cserépleleteken, s belátható, hogy a két népcsoport között nem lehetett semmiféle kommunikációs kapcsolat.

A minták matematikai kötöttsége lehetővé teszi azt is, hogy egy tenyérnyi leletből rekonstruálhatók a motívumok többi elemei is. A lenyomatok úgy is keletkezhettek, hogy az agyagedény készítésnél alátétként használták a gyékényből szőtt anyagot, vagy mint az egyik, a vásárhelyi kiállításban is látható minta esetében történt, az agyagot az edénykészítésnél gyékényformába préselték. A motívumok nemcsak véletlen keletkezett lenyomatként maradtak az utókorra, hanem tudatosan is alkalmazták azokat használati tárgyak, vagy falak díszítésére, sőt, ugyanezen mintákat karcolt formában megtalálták mamutcsont tárgyakon is.

Az előadó az eredeti edények mintáiról gipsz pozitívot is készített, amelyeket az előadás látogatói maguk is kézbe vehettek, de láthatták azt a sokezer éves, mintázásra használt henger rekonstrukcióját is, amelyet Nagy Nándor, a Tornyai János Múzeum restaurátora készített el.