Férfiak a múltból

A férfiak a családban, közösségben betöltött vezető szerepüket évezredeken át stabilan őrizték, habár a kulturális és társadalmi változások folyamatos hatása alatt, a 20. századra sok tekintetben átrendeződtek a nemi szerepek és relációk. A magyar paraszti és polgári kultúra egyaránt a patriarchális társadalmi rend köré szerveződött, melyet a tárgyi kultúra és bizonyos mértékig a magyar nyelv sajátosságai is tükröznek. Például az embör szó a korábbi századok vásárhelyi nyelvhasználatát tekintve, a férfi, illetve a férj szavak szinonimája volt.

A férfilét párhuzamai és az őket megillető előjogok ellenére jelentős különbségek mutatkoztak a 19-20. században a hódmezővásárhelyi férfilakosság életmódjában, és lehetőségeiben. Alapvetően jogi, kulturális és anyagi tényezők befolyásolták, hogy ki milyen mértékben szólhatott bele a közügyekbe, milyen életkörülményeket teremthetett házastársa és gyermekei számára, hol foglalt helyet a (nagy) családi hierarchiában. E képet az életkorhoz kötött szerepek tovább árnyalták, megszabva azokat az elvárásokat, melyeknek az egyes életszakaszokban meg kellett felelni. E mélyen gyökerező hagyományok már az élet korai szakaszában hatottak, hiszen egy fiúgyermek születése nagyobb örömet jelentett bármely család számára, a királytól a szegény emberig, mint egy lányé. Ahogy pedig cseperedtek, a játékokon, rájuk bízott feladatokon keresztül készültek fel fokozatosan a felnőttkor erőt, bátorságot, felelősséget és megfontoltságot igénylő feladataira. Az iskoláztatás is sokáig – főként a magasabb szintű oktatás – csak számukra jelentett lehetőséget a társadalmi felemelkedésre. Útjukon azonban többnyire a megelőző generációk nyomdokaiba kellett lépniük, s apjukat követve átvenni a gazdaságot, a műhelyt, vagy éppen az ügyvédi praxis. S amint megtették első önálló lépéseiket a felnőttkor – gyakran rögös – útján, nem maradtak egyedül, hiszen eljött az ideje, hogy megházasodjanak, azaz családfői státusba lépjenek. Bár innentől a család gondviselésének terhe nyomta vállukat, a régi időkben sem hiányoztak a férfiak életéből az apaság örömei, a gondtalan szórakozás pillanatai, vagy akár a kalandvágyó percek.

A 19. és főként a 20. század nagy kataklizmái igen sok vásárhelyi férfi sorsát pecsételték meg: voltak, akiket felemelt egy-egy változást hozó időszak, s akár nem sokkal később, egy következő a mélybe taszított. Voltak, akik békében élték végig életüket, százakat azonban hőssé avatott a történelem.

Férfiak a múltból - Tárgyak, sorsok, történetek

2018. augusztus 4. – szeptember 30.
Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum

A kiállítás kurátora: Terendi Viktória
Szakmai közreműködők: Bernátsky Ferenc, Csányi Viktor

Adatközlés, fotó- és tárgyadományozás/ -kölcsönzés
Aranyossy Ildikó, Béres Benedek, dr. Csánky Lászlóné, dr. Elek András, Nagy Vera és Csatáry Tamás, Pákozdy Katalin, Rakonczai Tibor, Szabó Józsefné, Szántó Lili, Dr. Tószegi Zsuzsanna

A kiállítás megvalósítását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.