Kiss Lajos (1881 – 1965)

Kiss Lajos 1881. március 13-án született Hódmezővásárhelyen szegényparaszti családban. Édesapja, Kiss Tamás a paraszti létből ugyan kivált, de a takarékpénztári szolga beosztás sem biztosított jobb anyagi körülményeket a családnak. Nótás kedvű édesanyjától, Varga Judittól, hallotta először városának népdalait.

Kiss Lajos tudására, tehetségére korán felfigyeltek tanárai, ezért – bár nagy áldozatot jelentett a család számára - gimnáziumban tanítatták. Mivel itt főként önképzőköri szavalataival emelkedett ki, ez ösztönözte arra, hogy a gimnázium elvégzése után Pestre menjen színiiskolába. Érdeklődése azonban Györffy István rábeszélésére hamarosan a néprajz felé fordul. Szülővárosában ekkor pezsgő művészeti élet zajlott, s hazatérve barátságot kötött az itt élő művészekkel, különösen Tornyai Jánossal, akinek a népművészet iránti rajongása megerősítette új elhatározásában.

Életében döntő fordulatot hozott az 1904-es ipari és mezőgazdasági kiállítás. Őt bízták meg azzal, hogy a kiállítás néprajzi részéhez az anyagot összegyűjtse, s ezt a munkát Tornyai János útmutatásai alapján végezte el. A kiállítás sikerének hatására és a művészek ösztönzésére döntötte el a város vezetése a múzeum alapítását. Kiss Lajosnak ebben is nagy szerep jutott, hiszen a következő évben az ő gyűjtése alapozta meg a városi múzeum anyagát. 1906-ban például 600 tárgyat gyűjtött össze.

Igyekezett szakmailag is tovább képezni magát: 1906-ban felvették a Néprajzi Társaság tagjai közé. Ettől kezdve rendszeresen olvasta az Ethnographiát és a Néprajzi Értesítőt. Az ezekben olvasott tanulmányok hatására születtek első néprajzi írásai. Szakmai gyakorlat formájában tanulmányozta a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának gyűjteményét, ahol Györffy István és Bátky Zsigmond foglalkozott vele.

Múzeumszervezői tevékenységét 1908-ig ellenszolgáltatás nélkül végezte, az akkor először kapott csekély fizetés azonban nem volt elég a megélhetéshez. Lelkesedése azonban nem csökkent, ekkor kezdte el gyűjteni a vásárhelyi fazekasságra vonatkozó adatokat, melyeket 1914 és 1916 között több részletben publikált, az ország legnagyobb fazekas központjának példamutató leírását adva. Első publikációja azonban 1908-ba jelent meg A kenyérsütés Hódmezővásárhelyen címmel.

1912-re Kiss Lajos a Dél-Alföld legjelentősebb és legrendszeresebben gyűjtött néprajzi tárgy együttesét hozta létre. A város vezetése részéről megnyilvánuló érdektelenség azonban arra késztette, hogy ekkor elfogadja a nyíregyházi múzeum által felajánlott múzeumőri állást, majd 1925-től múzeumigazgatói kinevezést. Vásárhelyről azonban ekkor sem tudott teljesen elszakadni. Vásárhelyi barátaival levelezve gyűjtötte az adatokat A szegény ember élete című kötetbe, amely 1939-ben jelent meg, majd ezt követte 1943-ban A szegény asszony élete.

1948-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, ebben az évben Budapestre költözött, majd 1949-ben a Néprajzi Múzeumból ment nyugdíjba. 1952-ben megkapta a történelemtudományok doktora címet.

A vásárhelyi múzeummal 1950-ben került újra kapcsolatba, amikor a korszerű nyilvántartás jegyében, a jórészt általa gyűjtött néprajzi anyag leltározására Galyasi Miklós igazgató felkérte.

Kiss Lajos 1965-ben Budapesten halt meg.

 

Főbb művei: Földművelés a Rétközön (Debrecen, 1929); A szegény ember élete (Bp., 1939); A szegény asszony élete (Bp., 1941); Vásárhelyi híres vásárok (Szeged, 1956); Vásárhelyi művészélet (Bp., 1957); Vásárhelyi hétköznapok (Bp., 1958); A régi Rétköz (Bp., 1961); Vásárhelyi kistükör (Bp., 1964)