Plohn József (1869-1944)

A legismertebb hódmezővásárhelyi fényképész, 1869. július 7-én született Makón. Édesapja Plohn Illés, az első vásárhelyi fényképész, édesanyja Kugler Amália. A család 1870-ben költözött Hódmezővásárhelyre. Plohn József édesapja műtermében sajátította el a fotózás alapjait, majd egy-egy évig tanult a Képzőművészeti Főiskolán és Koller Károly császári és királyi udvari fényképész fővárosi műtermében. Tanulmányúton járt Münchenben, Párizsban, Firenzében, Rómában. Az 1896-os Országos Millenniumi Kiállításon fotóival I. díjat és millenniumi nagyérmet nyert.

1911-ben, édesapja halálát követően, átvette a műterem irányítását. Vásárhelyi művészbarátai – Tornyai János, Kiss Lajos – hatására érdeklődésének középpontjába a néprajzi fényképezés került. A 19. és 20. század fordulóján közel háromezer felvételt készített Hódmezővásárhelyen és környékén a tanyákról, gazdasági épületekről, lakóépületekről, ezek berendezéséről, a fazekas termékek előállításának teljes munkafolyamatáról, és más foglalkozásokról, mesterségekről, mint például a méhészetről, halászatról, mézeskalács készítésről. Megörökítette az állattartók és földművelők munkáját, a subák és textilek hímzéseit, esküvői szokásokat, gyermekjátékokat, de még a temetői fejfákat is. Az összegyűjtött anyagot a hat részesre tervezett Képek a nagy magyar alföldi népéletből című fotóalbumba kívánta megjelentetni. Az album – Plohn leírása szerint – a következő részekből állt volna:

1. sorozat: Régi magyar díszítmények és muzeális tárgyak.

2. sorozat: Cserepes (gölöncsér) mesterség.

Tartalmazza: Munkálatokat, primitív szerszámaikat, régi és modern használati és művészeti edényeket.

3. sorozat: Mezőgazdaság.

Tartalmazza: Mindenféle mezőgazdasági munkálatokat, régi, már divatját múlta munkálatokat is (kézzel vetés, nyomtatás lóval, szórás s többi) szántás, vetés, aratás, tanyák, tanyaudvarok, górék, hombárok, lovak, tehenek, juhok s a többi.

4. sorozat: Magyar alakok.

Tartalmazza: Népviselet, szokások, háziipar, takács mesterség, halászat, lakodalom.

5. sorozat: Magyar épületek.

Tartalmazza: Házak, udvarok, szobák, banyakemencék, kapuk, ablakok, kerítés.

6. sorozat:Temető.

Tartalma: Régi magyar fejfák, harangok.”

A képek publikálásához nem sikerült támogatókat találni, így ezeknek csak egy kisebb része látott napvilágot különféle kiadványokban, például 1911-ben Szeremlei Sámuel Hódmezővásárhely története című munkájában, 1913-ban a helyi Tanyai Újságban.   1944 nyarán deportálták az idős fényképészt, útban a koncentrációs tábor felé marhavagonban vesztette életét.

Plohn József 1635 db üvegnegatívból álló hagyatékát 1952-ben vásárolta meg a múzeum az özvegyétől. A gyűjteményben 154 db üvegnegatív az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban szolgált idős honvédeket ábrázolja, melyek közül Plohn saját kezűleg 89 üveglemez szélére ráírta az illető honvéd nevét.