Helytörténeti gyűjtemény

A Tornyai János Múzeum Helytörténeti Gyűjteménye 1963. július 1-én alakult meg. Dömötör János 1961. november 16-án történt igazgatói kinevezése után elkezdte a helytörténeti gyűjtemény tudatos gyarapítását az 1945 előtti időszak tárgyi emlékeinek vásárlásával, a még fellelhető hagyatékok összegyűjtésével. Működésének köszönhetően a gyűjtemény jelentősen gyarapodott, és jelenleg már több mint 8900 db műtárgyból áll. Legrégebbi darabja egy 1491-ből származó, II. Ulászló által a szebeni varga céh számára kiadott oklevél.

A helytörténeti anyag gyűjtése természetesen nem 1963-ban vette kezdetét, hiszen már a múzeum 1928. július 1-én megnyílt néprajzi kiállításának anyaga között is szép számmal találunk olyan tárgyakat, amelyeket jelenleg a helytörténeti gyűjtemény őriz. A kiállítás megnyitása után megbízták Varga József városi írnokot a kiállított anyag leltározásával. A leltárkönyv átvizsgálása után kiderült, hogy a céhes ipar tárgyi emlékei közül több, már ekkor a múzeum tulajdonában volt, és később áthelyezték őket a helytörténeti gyűjteménybe. A több száz beleltározott fotó közül is számos darabot később a helytörténeti leltárkönyvbe vettek újra nyilvántartásba. Így például Plohn József Román katonák pusztítása a helyi gimnázium raktárába című 10 darabos fotósorozatát, Till Viktornak a kardoskúti és pusztaközponti hősök emlékművéről készített fényképeit, a múzeum 1928-as néprajzi kiállításáról készített sorozatát.

A II. világháborút követő politikai változások során számtalan politikai, gazdasági és kulturális szervezetet tiltottak be és oszlattak fel, a feloszlatott szervezetek tárgyi emlékei, dokumentumai viszonylag jelentős számba kerültek be a múzeumba.

A gyűjtemény legjelentősebb és legnagyobb része a céhek és az Iparegylet, Ipartestület, az Iparos Nőegylet több mint 2000 darabból álló hagyatéka. A céhes anyag egy része már 1928 előtt is a múzeum tulajdonában volt, másik részét 1949-1950-ben a KIOSZ vásárhelyi szervezete, egy kis részét pedig 1956-ban az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének helyi csoportja ajándékozta a múzeumnak. 1963 után, vásárlásaival Dömötör János is gyarapította a kollekciót. A vásárhelyi céhek szinte teljes iratanyaga a múzeum helytörténeti gyűjteményében található. A gyűjtemény legértékesebb része, a 18 db céhláda. A gyűjteményben megtalálható számos céh- és ipartestületi pecsét, fa és bádog behívó tábla, céh kiváltságlevél, vándorkönyv, jegyzőkönyv, számadáskönyv, pénztárkönyv, mesterlevél és mesterlevélnyomat, remekrajz, céhes és ipartestületi zászló szalagokkal. Az Iparegylet, Ipartestület és Iparos Nőegylet 1907-1942 között készült tablóiról a korabeli vásárhelyi közélet ismert szereplői köszönnek reánk.

1980-ban Kruzslicz Károlyné Felberbauer Julianna hagyatékából került a múzeum birtokába egy zászlótartó táska és egy csomagoló papírba göngyölt iratcsomó. A hagyaték átvizsgálásakor derült ki, hogy a táskában az 1921-ben alapított Hódmezővásárhelyi Iparos Nőegylet 1926. május 24-én felszentelt zászlója és a hozzátartozó 3 db szalag van. Az iratcsomagban az Iparegylet 1923-ból származó, gépelt története, alapszabályai, 1942-48 közötti iratai, az Ipartestület és az Iparos Dalárda iratai, valamint az Iparos Nőegylet teljes iratanyaga volt. A Kruzslicz házaspár meghatározó alakja a korabeli Vásárhely közéletének, Kruzslicz Károly építész, a törvényhatósági bizottság képviselője, 1921-1927 között az Ipartestület elnöke, 1948-ban, megszűntetésekor az Iparegylet elnöke, Kruzslicz Károlyné az Iparos Nőegylet egyik megszervezője és 1924-től 1948-as megszűntetéséig elnöknője.

Több évtizedes gyűjtőmunkával Csokán Pál tanító összeszedte a Vásárhelyen addig megjelent sajtótermékeket, nyomtatványokat, amelyekből 1940-ben rendeztek kiállítást a városban. A több mint háromezer darab nyomdatermék nagyobbik része később megsemmisült. A helytörténeti gyűjteménybe már csak 679 db 1884-1940 között készült plakát, választási röpirat, meghívó, gyászjelentés, hirdetmény, röplap, újság, térkép került. A gyűjtemény töredékes állapotában is betekintést ad a korabeli politikai, társadalmi és kulturális életbe.

A lelkes lokálpatrióták adományainak és Dömötör János tervszerű vásárlásainak hála, sikerült számos ismert vásárhelyi polgár hagyatékát megőrizni az utókor számára. Őrizzük Tornyai János személyes tárgyait, az 1929-es barcelonai világkiállításon elnyert aranyérmének oklevelét, a család anyakönyvi adatait tartalmazó Bibliáját, levelezésének egy részét, családi fotókat, bőröndjét, egy festékes ládáját, citeráját, könyveit. Kiss Lajos néprajztudós, múzeumunk első őre 1961-ben a múzeumnak ajándékozta elemi iskolai és gimnáziumi füzeteit, több különnyomatát és művét, a Tornyai Társaság 1934-ből származó tagsági oklevelét. Halálát követően jegyzetei, műveinek különnyomatai, kitüntetései –Kossuth-díja 1948-ból, Munka Érdemrendje 1961-ből –, levelezése, családi fotói, tanárairól, művészbarátairól és a századforduló Vásárhelyéről készült fényképek, családi iratai, íróasztala is bekerültek a múzeum gyűjteményébe.

Juhász Mihály polgármester örököse a múzeumnak ajándékozta az 1902-ben, a polgármester ötven éves születésnapjára készült díszes fotóalbumot, melyben 131 db fotón az akkori városi tisztviselőket örökítették meg. Dr. Soós István polgármester nevelt lánya a múzeumnak adományozta nevelőapja tanulmányaival kapcsolatos dokumentumait, több családi fotóját, első világháborús, valamint a közszolgálatban végzett munkájáért kapott kitüntetéseit.

Pásztor János özvegyének ajándéka Pásztor János szobrászművész családi fotói, személyes tárgyai, családfája. Fontos művészettörténeti kordokumentumok Endre Béla festőművész Có című önéletrajzi ihletésű regényének kézirata, az általa rajzolt kerámia tervek és kézimunka minták, Barcsay Jenőhöz írt levelei.

Hódmezővásárhely első állatorvosának, a sikeres baromfi- és galambtenyésztő dr. Pákozdy Lászlónak mezőgazdasági kiállításokon elnyert oklevelei már régóta a múzeum gyűjteményében voltak, ezt egészítették ki 2010-ben leszármazottai a múzeumnak ajándékozott, általa tervezett tojástartó szekrénnyel, egy állatok marmagasságának mérésére is szolgáló sétapálcával és egy székké alakítható turistabottal. A magas színvonalon folytatott gazdálkodás emlékét őrzik a Csókási Molnár János és felesége által mezőgazdasági kiállításokon 1914-1940 között elnyert oklevelek, a családi gazdaságukat bemutató tabló. Kakó Imre cipészmester ipari kiállításokon elnyert oklevelei egy sikeres és hosszú pályafutás emlékei. Vásárhely nevezetes könyvtárosának, Bodrogi Jánosnak az Általános Munkás Dalegylet vezetőjének életútját mutatják be személyes tárgyai, fotói.

Értékes darabja a helytörténeti gyűjteménynek Czutor Béla (Béla cigány) Mathias Albani által készített hegedűje, az 1903-ban Szegeden, a Dankó Pista emlékére rendezett prímásversenyen elnyert babérkoszorúja és a zsebórája. A XX. század első felének vásárhelyi társadalmi életébe engednek bepillantást a Fáry Antal, a Nagytakarék vezérigazgatója és családja illetve a Székbíró család részére 1927-1949 között kézbesített meghívók. A legkalandosabb sorsa Kádár Sándor ’48-as honvéd 4 db olasz nyelvű katonai iratának volt. Ezek Kádár 1859-1867 közötti itáliai katonai pályafutásának dokumentumai.

Dömötör János igazgatóságával kezdetét vette a múzeum és a város által rendezett kulturális események meghívóinak, plakátjainak és a rendezvényeken készült fotóknak a gyűjtése. E törekvésnek hála a múzeum gazdag gyűjteménnyel rendelkezik az elmúlt ötven év kulturális eseményeinek dokumentumaiból.