Az évszak műtárgya

A középkori keresztek ezen típusaira a csuklósan összekapcsolódó, egymáshoz pontosan illeszkedő, belső üreget képező elő- és hátoldalból álló szerkezet jellemző, mely ereklyék elhelyezését és őrzését is lehetővé tette. A tárgy egy régóta ismert Árpád-kori elő falu, a középkori Kingéc területén került elő. Földbe kerülésének idejét a lelőhelyen 2009-ben végzett feltárások eredményei, valamint a tárgy párhuzamai alapján leginkább a 10. század második fele és a 11. század második fele közötti időszakra határozhatjuk meg.

A tárgytípus a Közel-Keleten a 6–7. század folyamán alakult ki, és egyértelműen a bizánci kultúrkörhöz köthető, formakincse, díszítőmotívumai az évszázadok alatt alig változtak. A magyarországi ereklyetartó mellkeresztek egyik csoportja a bizánci kultúrkör északi területei, a kijevi Oroszország felé mutat, míg a másik, nagyobb mennyiséget jelentő leletanyag — amilyen az itt látható példány is — a Szentföldhöz kötődik. A Magyar Királyság területén a szentföldi típus a honfoglalás után jelent meg. Hazai elterjedésük is korábban kezdődött, mint a kijevi daraboké, noha az utóbbiak már készítésük kezdete után nem sokkal, még a 11. század folyamán felbukkanhattak nálunk is. Az ereklyetartó mellkeresztek használata a magyarság Kárpát-medencében való letelepedésével és államszervezésével egyidejűleg terjedt el. A kijevi kereszteket a 12. századot követően tovább használhatták, viszont a szentföldi típusúak legkésőbbi darabjai is bizonyosan földbe kerültek még a 12. század előtt.

Erre a területre e keresztek eljuthattak a bizánci kereszténység közvetlen befolyása és jelenléte hatására, valamint a Bizánci Birodalom keleti tartományaival összekötő kereskedelem, vagy éppen zarándokutak eredményeként egyaránt. Elképzelhető azonban a helyi másolatok készítésének, illetve egy vagy több balkáni műhely közvetítésének lehetősége is.

Ereklyetartó mellkereszt, Hódmezővásárhely-Kingéc
Sándor Jenő ajándéka, restaurálás Nagy Nándor
H.: 9 cm, sz.: 5,4 cm, v.: 0,4–0,5 cm
Leltári száma: 2020.12.1.

A tárgy leírása:

Latin kereszt alakú, bronzból öntött, szárai az egyenesen lezárt végeik felé enyhén kiszélesednek. Az elő- és hátlapját forgópántok rögzítették egymáshoz és a függesztőkarikához, az utóbbi azonban nem maradt meg. Két darabra tört, ragasztott. Felülete kopott. A merőleges keresztszáron felül és alul egy-egy kerek áttörés.

Az előlapon a keresztre feszített Krisztus domborúan megformált alakja látható. Kissé jobbra billenő fejét dicsfény veszi körül. Egyenes tartású testét lábszárig érő, függőleges és V-alakú redőkben leomló ruha fedi. Trapéz alakú lábtartó deszkán áll. Karjait teljesen vízszintesen ábrázolták, tenyerekkel előre fordítva. Krisztus karjai alatt és feje fölött jól látszik a keresztfa két vízszintes szára, illetve teteje.

A Megváltó feje fölött, egy négyszöggel, és annak átlóival mintázott táblás keresztforma tűnik elő. A táblás kereszt jobb és bal oldalán a nap és a hold vésett körvonalakkal hangsúlyozott, domború alakja látszik.

Krisztus jobb karja, illetve a keresztfa vízszintes szára alatt az ereklyetartóba az I C X C görög betűket, bal karja, illetve a keresztfa bal oldali szára alá pedig a N H K A görög feliratot vésték (IHCOYC XPICTOC NHKA = Jézus Krisztus győz). Krisztus kezeinél, az ereklyetartó vízszintes szárainak végén egy-egy stilizált, ugyancsak domború alak látható.