Nyelvválasztás:

A Tornyai János Múzeum története

A Tornyai János Múzeum története több mint száz éves múltra tekint vissza és Hódmezővásárhely és térsége rendkívül gazdag régészeti, néprajzi, helytörténeti emlékeit, képző- és iparművészeti alkotásait mutatja be.

A múzeum alapítását megelőzően a városban az egyetlen múzeumi jellegű gyűjteménnyel a főgimnázium rendelkezett. Ennek anyaga jórészt Szeremlei Sámuel lelkész irányításával, a gimnázium tanárai által végzett ásatásokból kikerült régészeti leletekből állt. Népművészet iránti érdeklődésük révén a városban élő festőművészek – Tornyai János, Endre Béla – kisebb-nagyobb néprajzi gyűjteménnyel rendelkeztek.

A múzeumalapítás lehetőségét az 1904-es ipari és mezőgazdasági kiállítás teremtette meg. Tornyai javaslatára a szervezők úgy döntöttek, hogy egy „csevegőszobával” egészítik ki a kiállítást, ahol képzőművészeti és néprajzi tárgyakat láthat a közönség. Az anyag összegyűjtését a festő útmutatásai alapján Kiss Lajos, a későbbi jeles néprajzkutató végezte. Festett bútorok, hímzések, kerámiák, céhes emlékek gyűltek össze 159 felajánló jóvoltából. Az országosan ismert szaktekintélyek véleményének és a helyi művészek ösztönzésének köszönhető, hogy a kiállítás bezárása után a város vezetői az anyag egyben tartását szorgalmazták a helyi múzeum megalapítása céljából.

A 159 kiállító közül azonban mindössze heten engedték át néprajzi tárgyaikat a leendő múzeum gyűjteményébe. Így Kiss Lajos csak ezt követően fogott hozzá a Városi Tanács megbízásából ahhoz a gyűjtéshez, amely megalapozta a múzeum anyagát, s amelynek során több mint 600 tárgyat gyűjtött egy év alatt. Ezeket Tornyai János lakásán, a kaszárnyában helyezték el. A Városi Tanács 1905. február 15-én hozta meg döntését a múzeumalapítás ügyében. Ez az időpont tekinthető a múzeum születésnapjának.

A gyűjtemény jellegéből adódóan kezdetben Néprajzi Múzeumnak nevezték a városi múzeumot. Kiss Lajos újságcikkekkel, olvasóköri előadásokkal próbált kedvet csinálni az adakozáshoz. 1906-ban Tornyai János saját, 252 darabból álló néprajzi gyűjteményével gyarapította a múzeum anyagát. 1907-ben a múzeum számára három bérelt szobát biztosított a város, melyeket a közel ezer tárggyal Kiss Lajos rendezett be, s október 20-án a közönség előtt is megnyitották.

A városi vezetésnek azonban nem vált szívügyévé a múzeum, végleges helyet hosszú ideig nem kapott, a bérelt helyekre való gyakori költöztetést a műtárgyak megsínylették, Kiss Lajos pedig anyagi ellenszolgáltatás nélkül, lelkesedésből végezte munkáját 1908-ig, amikor hivatalosan kinevezték a múzeum őrévé és csekély tiszteletdíjat állapítottak meg számára.

1910-ben a múzeum bezárt, ugyanis szekrények nélkül a tárgyak elhelyezése nem volt biztonságos. Kiss Lajos ezt az időszakot a vásárhelyi tálasság tanulmányozására fordította. A szinte évenkénti költözködés, a támogatás hiánya arra késztette, hogy 1912-ben elfogadja a számára felajánlott állást a nyíregyházi múzeumban.

Jelentős fordulat következett be a múzeum életében 1914-ben, amikor a város, állami pénzen (65 000 korona) megvette az addig mostohán kezelt múzeumi gyűjtemény és a közkönyvtár számára a Ferenc József sugárút 14. (ma: Dr. Rapcsák András u. 16.) számú dr. Imre József-féle egyemeletes házat. Végleges megoldást azonban még ez sem hozott, mert több más intézmény is működött az épületben, egy részét bérlők lakták, a háború kitörése miatt pedig a tervezett átalakítások nem valósulhattak meg.

A gyűjtemény sorsában érdemleges változás – szakszerű feldolgozás, bemutatás - nem történt 1928-ig. Ekkor Cs. Sebestyén Károly rendezett kiállítást az anyagból. A múzeum keretein belül folyó régészeti tevékenység 1929-ben indult meg, amikor Banner János a szegedi egyetem tanára ásatásokat kezdett a város határában. Kökénydombi ásatásán olyan gazdag és nagy jelentőségű neolit kori telepet tárt föl, melynek anyagával megvetette a régészeti osztály alapját. A restaurált leleteket már a következő évben kiállításon mutatták be.

Míg a néprajzi gyűjtemény fejlődése ebben az időszakban stagnált, addig Banner Jánosnak köszönhetően a régészeti gyűjtemény látványos mértékben növekedett, s jelentős hírnévre tett szert, amit a külföldi kutatók, köztük Gordon Childe 1938-as látogatása is jelez. A régészethez kapcsolódik a múzeum első kiadványa, Banner János 1940-ben megjelent Hódmezővásárhely története a honfoglalás koráig című munkájának első része: A legrégibb időktől a bronzkor kialakulásáig.

A képzőművészeti gyűjteményt 1936-ban Tornyai János hagyatéka alapozta meg. 1936. szeptember 26-án halt meg a festőművész, s halála előtt ajándékozási szerződéssel, munkásságának jelentős részét kitevő 923 művét a városnak adományozta.

A múzeum a háború után, 1946-ban vált önállóvá, költségvetéssel és személyzettel. A múzeum igazgatójának dr. Galyasi Miklóst nevezték ki. Színes egyéniségének köszönhetően pezsgő kulturális élet színtere lett a múzeum, s ez hozzájárult ahhoz, hogy a Képzőművészeti Főiskola művésztelepi gyakorlaton levő növendékei közül többen – Németh József, Kajári Gyula, Szalay Ferenc és mások – itt telepedtek le.

A múzeum a költözések sorozata után végleg visszakapta a Szántó Kovács János utcai épületét, sőt megkapta a mellette lévő épületet is, annak államosítása után. 1949-ben elkészült A neolit kortól a honfoglalásig című régészeti kiállítás, melyet Ortutay Gyula nyitott meg.

Az intézmény 1951-ben vette fel Tornyai János nevét, s ebben az időszakban vált fő profiljává a képzőművészet. Városi galéria híján a képzőművészeti élet központja lett. 1954-ben nyílt meg az első Vásárhelyi Őszi Tárlat, amely azóta is minden évben a legnagyobb látogatottságú, országos jelentőségű időszaki kiállítása az intézménynek. A képzőművészeti gyűjtemény az elmúlt évtizedekben elsősorban e tárlat anyagából történt vásárlásokkal gyarapodott. Ugyancsak ebben az évben nyílt meg a múzeum állandó népművészeti kiállítása is.

A helytörténeti anyag nyilvántartása 1963-ban kezdődött meg. A gyűjtemény kiemelkedő jelentőségű csoportját a helyi céhemlékek alkotják. Újabb régészeti kiállítás 1969-ben nyílt Az újkőkor és rézkor művészete címmel, ahol olyan világhírű leleteket mutattak be, mint a Kökénydombi Vénusz, Kökénydombi Oltár, Szegvár-Tűzkövesi Sarlós Isten. Ezt a kiállítást több mint harminc évig láthatta a közönség, 2005-ben Hétköznapok Vénuszai címmel újult meg. 1990-től kisebb néprajzi kiállítás adott ízelítőt a város népművészetéből. A múzeum külső kiállítóhelyei küzül legkorábbi a Csúcsi Fazekasház, amelyet Vékony Sándor fazekas lakhelyéből és műhelyéből alakítottak ki 1974-ben. 1975-ben nyílt meg a Kopáncsi Tanyamúzeum, amely eredeti berendezésével a vásárhelyi kisparasztságnak állít emléket. Az Alföldi Galéria 1985 óta állandó kiállításán mutatja be az Alföld képzőművészetét a 19. század közepétől a 20. század közepéig. Erzsébeti úti szélmalom.

A fotógyűjtemény kiemelkedő részét alkotja Plohn József 1615 darab üveglemezre készített néprajzi, helytörténeti jellegű felvétele, melyeket a fényképész a századforduló környékén készített. A múzeum 140 ezer régészeti, közel 9 ezer néprajzi, 8500 helytörténeti és 3700 képzőművészeti tárggyal rendelkezik.* (2012. évi állapot)

A Tornyai János Múzeum 2009 nyarán költözött ki a két addig meglévő épületéből, hogy kezdetét vegye az intézmény történetének legjelentősebb ingatlanfejlesztése. A Tornyai János Kulturális Városnegyed kialakításának döntően európai uniós finanszírozású, de jelentős önkormányzati pályázati önerőt biztosító programja keretében 923 millió forintból  megvalósult beruházás három egységet érintett. Az eredeti múzeumépület melletti foghíjtelken és a lebontott melléképület helyén megépült háromszintes épület pinceszintjén kialakított látványraktárban kerültek bemutatásra a múzeumi gyűjtemények addig még nem látott darabjai, a földszinti portál részre került át a múzeum látogatói bejárata, itt kapott helyet a múzeum könyvtára, az emeleti csarnokban pedig egy időszaki kiállítások rendezésére alkalmas kiállítótér. Az új múzeumi szárny a dr. Rapcsák András út 16. számú ház tűzfalának áttörésével kapcsolódik a már meglévő múzeumi terekhez. A Szegfű utca felöl egy kis park került kialakításra, ahol Nagy Nándor Archaikus bak című szobra látható. A dr. Rapcsák András út 18. számú épület belső terei jelentős átalakításon mentek keresztül. A Szegfű utca 3. számú ház helyén létesített háromszintes épület pinceszintjén a régészeti raktár, földszintjén restaurátor műhely, a restaurátorok irodái és átmeneti raktár, míg az emeleten a néprajzi és helytörténeti raktár került elhelyezésre. A két új épületszárnnyal összesen 710 négyzetméterrel gyarapodott a múzeum, így jelenleg az intézmény hasznos alapterülete 1.697 m².

A megújult és kibővült múzeum 2012. augusztus 31-én Csernus Tibor festőművész emlékkiállításával nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A Tornyai János Kulturális Városrehabilitációs Program  keretében sétáló utcává átalakított dr. Rapcsák András úton, a múzeum előtt került elhelyezésre az intézmény restaurátorának, Nagy Nándornak Nézőpont – Lucien Hervé emlékére című szobra. (Forrás: Bernátsky Ferenc: A Tornyai János Múzeum épületei, In: Tornyai János Múzeum Évekönyve III - 2021)

Eseménynaptár
« » 2022 május
ke sze csü szo va
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5