Nyelvválasztás:

Néprajzi gyűjtemény

Néprajz magyar

A Hódmezővásárhelyen élő, s a népművészet értékei iránt fogékony művészek a 19. század végén vetették fel a múzeum alapításának gondolatát. Tornyai János – akitől az ötlet származott – megjegyezte, hogy az Ótemplom festett kazettái nem vitték volna el Budapestre, ha lett volna a városnak saját múzeuma.

A múzeumalapítás eszméjének nagy lökést adott az 1904-es ipari és mezőgazdasági kiállítás, ahol Tornyai javaslatára „csevegőszobát” rendeztek be, mely a kiállítás művészeti és néprajzi részlegévé növekedett. A néprajzi tárgyak gyűjtését Tornyai útmutatása alapján jórészt Kiss Lajos (1881-1965), a későbbi jeles néprajzkutató végezte el. Ekkorra a városban élő művészek is rendelkeztek kisebb-nagyobb néprajzi gyűjteménnyel, melyeket a kiállításra kölcsön adtak; így Tornyai 92 darab, Endre Béla 37 darab néprajzi tárgyat állított ki.

A kiállítás sikere, az összegyűjtött tárgyak sokasága arra ösztönözte a szervezőket, hogy újra szorgalmazzák a múzeum megvalósításának gondolatát. A szervezők szerették volna, ha a kiállításra beadott tárgyak tulajdonosai átengedik „kincseiket” a múzeum gyűjteményének megalapozására, ezt azonban mindössze heten tették meg. Kiss Lajos ezt követően fogott hozzá ahhoz a gyűjtéshez, amely megalapozta a múzeum anyagát és a néprajzi gyűjtemény ma is kiemelkedő részét képezi.

A múzeum alapításának pontos ideje 1905. február 15. volt. A gyűjteménynek azonban végleges helyet nem biztosított a város. Először a Serház Tornyai által használt helyiségében, majd a főispáni lakás üresen álló szobáiba került.

Kiss Lajos színészi tehetségét is latba vetve, olvasóköri előadások keretében próbálta megnyerni a közönséget a múzeum ügyének, a gyűjtemény gyarapítására. Ennek eredményeképpen 1906-ban hatszáz tárggyal gazdagodott a néprajzi anyag. Tornyai 252 darabos gyűjteményének felajánlásával járult hozzá az anyag szaporodásához.

1907-ben a város kibérelte a Zrínyi utcai Pokomándy-ház három szobáját múzeum céljaira. Itt rendezte meg Kiss Lajos az első néprajzi kiállítást. A múzeum gyűjteményét a kezdeti időszakban szinte kizárólag néprajzi anyag alkotta, ezért néprajzi múzeumként is emlegették. Nem sokáig örülhetett azonban neki a város közönsége, mert a házat eladták, s így 1908 tavaszától a múzeum sorsa az állandó költözködés lett.

1912-ig a gyűjtemény ötször költözött új helyre. Az érdektelenség és a megbecsülés hiánya a városvezetés részéről, arra késztette Kiss Lajost, hogy 1912-ben elfogadja a nyíregyházi múzeum által felajánlott múzeumőri állást.

A város 1913-ban vásárolta meg államsegélyből az Imre József-féle házat. (Ma a múzeum Dr. Rapcsák András u. 16. szám alatti épülete.) Ebbe az épületbe azonban a múzeum csak 1927-ben kapott végleges helyet.

1928. július 1-én nyílt meg az új, állandó néprajzi kiállítás, rendszeres nyitva tartással. A kiállított tárgyakat a gazdálkodás, halászat, kismesterségek témái köré csoportosították, kiemelkedő helyet szentelve a Vásárhelyen nagy jelentőségű fazekasság emlékanyagának.

Kiss Lajos távozása után négy évtizeden át nem folyt rendszeresen néprajzi gyűjtőmunka a múzeumban, s a gyűjteménynek sem volt szakértő gondozója.

1952-ben az orvos és népdalgyűjtő Péczely Attila (1897-1964) lett az ekkor már Tornyai János nevét viselő múzeum munkatársa. 1959-ig, nyugdíjazásáig 460 tárggyal gyarapította a vásárhelyi múzeum néprajzi gyűjteményét.

A néprajzi anyag 1950-es rendezése, leltározása, Galyasi Miklós igazgató kezdeményezésére történt, aki a munka elvégzésére a Kossuth-díjas néprajztudós Kiss Lajost kérte fel. Az 1950-es évek második felében Kresz Mária gyűjtése is gazdagította az anyagot, aki elsősorban a vásárhelyi fazekasság emlékeit kutatta, s jelentős tanulmányai születtek e témakörben.

1954. december 30-án nyílt meg az új állandó néprajzi kiállítás, amelyet 1974-ben bontottak le. Az 1960-as, ’70-es években módszeres gyűjtés nem folyt a néprajzi gyűjteményben. 1972-től 1980-ig Tóth Klára néprajzkutató-muzeológus gondozta a gyűjteményt. Ez alatt két kiállítóhellyel bővült a múzeum bemutatóinak sora; 1974. május 25-én megnyílt a Csúcsi Fazekasház, 1975 áprilisában pedig a Kopáncsi Tanyamúzeum.

1980 novemberében Nagy Vera vette át a néprajzi gyűjtemény kezelését. Ekkor a gyűjtemény 5876 darabból állt. Feladatai közé tartozott az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark egyes, Vásárhely határához kapcsolódó objektumainak berendezése és az ezekhez szükséges gyűjtés, így a pusztafeketehalmi olvasókör, a mátyáshalmi kovácsműhely és a mártélyi halászkunyhó berendezése 1983-ban.

A Tornyai János Múzeum néprajzi gyűjteményének anyagából számos vidéki és külföldi kiállításon láthatott ízelítőt a közönség.

1990-től 2009-ig három teremből álló, a város népművészetét bemutató kiállításon mutatták be a gyűjtemény legszebb darabjait.

A néprajzi anyagon belül az utóbbi évtizedekben a textilgyűjtemény növekedett legnagyobb mértékben, Nagy Vera takácsmesterségre vonatkozó kutatásai nyomán. 2005-ben a gyűjtemény 8757 darabra növekedett. Az anyag százalékos megoszlását illetően legnagyobb arányban cserépedények találhatók, 30%-ot téve ki. A textilgyűjtemény 18%, a gazdasági eszközök 16%, a kismesterségek eszközei 12%, a háztartási eszközök 13%, a bútorok 5%-ot tesznek ki és 6% az egyéb tárgyak aránya.

A Tornyai János Múzeum nemcsak megyei viszonylatban őriz gazdag néprajzi anyagot, hanem országosan is kiemelkedő jelentőségű a város népművészetének három ágát – fazekasság, festett bútor, szőrhímzés – képviselő tárgyi anyag.

Eseménynaptár
« » 2017 szeptember
ke sze csü szo va
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1