Lidércek, szörnyek és a velünk élő állatok

Egy sajátos középkori termé­szetismereti kódex mintájára készült a Vásárhelyi Bestiárium, a Tornyai János Múzeum egészen szeptember végéig látható tárlata. Bár Hód­mezővásárhely történetéből nem ismert olyan speciális kódex, amely a teremtett világot igyekezett értelmezni, az állatokkal díszített tárgyak segítségével rekonstruálható eleink világképe.

A főként 19. századi tárgyi emlékek, korabeli használati tárgyak között bolyongva szinte megelevenednek az ábrázolt állatok: a történeti áttekintés a vizuális élményen túli tartalmi többletet kínál. A Dél-Alföldön korántsem szokatlan disznó-, bárány-, kutyaábrázolások mellett a nemességet kifejező oroszlán- vagy a védelmet, biztonságot jelentő kígyó- és menyétmintázatok is felbukkannak. Képzeletbeli lények somfordálnak még körülöttük szörnyek, sellők, griffek és sárkányok képében.

Valóság és fantázia

A bestiáriumok művelődéstörténeti érdekessége, hogy például nemcsak a sasról, az oroszlánról vagy a lóról adtak részletes tájékoztatást e könyvek, de a főnixmadárról vagy az unikornisról is, azaz keverednek bennük a valós és képzelt állatok, így a korabeli gondolkodásmód, a hiedelmek és a szimbólumok mélyére tekinthetünk általuk. Egy ilyen középkori gyűjtemény ihlette a Terendi Viktória rendezte tárlatot, amelyben a múzeum munkatársai a kiállítótér minden ízében igyekeztek megidézni a középkori kódexek világát. Ennek elengedhetetlen elemei maguk az állatfigurák és az iniciálék, melyek Szabó Klára Petra festőművész alkotásai.

Terendi Viktória néprajzkutató-muzeolóus, a Vásárhelyi Bestiárium című kiállítás kurátora.
Fotó: Frank Yvette FY Délmagyarország / delmagyar.hu

Az állatok gyakorlati szerepük mellett a hitvilágban és a moralitásban is helyet kaptak, már az ókorban. Az antik kultúrákban teljesedett ki az egyes élőlények önmagukon túl­mutató jelentése, melyet később a kereszténység részben átformált, részben megerősített. Ezt a tudást összegzik a bestiáriumok mellett a mondák, népmesék, közmondások és az állat­alakokkal díszített tárgyak is
– mondta a tárlat kurátora.

Hozzátette: az állatábrázolás a kezdetektől a magyar kultúra része, de szimbolikája és az ábrázolás módja sokat változott a 19. századig.

A kiállítás első termében a valós állatokat megjelenítő tárgyak láthatók, odébb a fantáziabirodalom, a hitvilág kapott helyet. Az utolsó teremben az állat és az ember kapcsolatát részletezi, gazdag tárgyi és írásos anyaggal.

A hűség örök jelképe

Az egyik leggyakrabban ábrázolt állat, a kutya az idők során a hűség, a bátorság és az engedelmesség jelképévé vált. Ábrázolása egy­aránt lehet profán vagy szakrális jellegű. A vásárhelyi tárgykultúrában főként dohánytartók és bödönök fedőjén jelenik meg védelmező funkcióban. A gyakran nászajándéknak szánt liszttartó edények tetején viszont a hűség jelképeként. A cserépedényeken legtöbbször a kuvasz jellegű ülő kutya figyelhető meg, amelynek formája ugyan naturalisztikus, de a mázazás, színezés absztrakt vonásokat tükröz.

Medve alakú dohánytartók a Vásárhelyi Bestiárium című kiállításon.
Fotó: Frank Yvette FY Délmagyarország / delmagyar.hu

A baziliszkusz elpusztítója

Bár a parasztemberek kártevőként tekintettek a menyétre, az antik kortól ismert különleges jelentése. A középkorban felerősödő hiedelemben úgy tartották: egyedül ez az állat ölhette meg az egyik legördögibb szörnyet, a baziliszkuszt.A kakasfejű, kígyótestű szörnyeteg pusztán a tekintetével vagy a leheletével képes volt mindent elpusztítani maga körül
– magyarázta Terendi Viktória.

A kiállításon egy menyéttel díszített, vélhetően Hódmezővásárhelyen a 19. század második felében készült lisztes­edény látható. Annak fogóját formázza a menyét. Példaként arra is, hogy a leggyakrabban plasztikusan je­lenítették meg az állatokat a használati tárgyakon.

Kelet és nyugat nyulai

A vásárhelyi tárgykultúrában az állatábrázolás gyakran elvont látásmódot tükröz, ami erősíti a szimbolikus tartalmat. A Hódmezővásárhelyre visszatelepülő kisnemesi családoknál fellelhető díszeken, eszközökön megjelenő oroszlán például a hatalmat, a bátorságot, a rangot képviselte. De előfordul, hogy baj­elhárító szerepet kapott egy egyébként negatív tulajdonságokkal felruházott állat. Így lényegében önmaga ellen védett, példaként említve a kígyó megjelenítését. A nyugati és a keleti gondolkodásmód jellegzetes különbségei is tetten érhetők. Ahogy Terendi Viktória hangsúlyozta a menekülő nyúl ábrázolása kapcsán: míg nálunk ez az állatfaj a félelem és a gyávaság jelképe, addig keleten a hosszú élet szimbóluma. Ahhoz, hogy valaki hosszan éljen, tudnia kell, hogyan leljen biztonságra, és miként alkalmazkodjon a folyton változó világhoz.

A lidérccsirke szipolyoz

A lidérccsirkét övező népi hiedelméről Kiss Lajos néprajzkutató a 20. század elején gyűjtött adatot a térségben. A babona szerint a fekete tyúk hónalj alatt kiköltött tojásából lidérc lett. A lény pedig leste és teljesítette gazdája minden kérését, ám közben kiszipolyozta élete energiáját. Akkoriban a népi világban a hirtelen, megmagyarázhatatlan betegségeket övezte ez a hiedelem. A lidérctől úgy szabadulhattak meg, hogy egy számára teljesíthetetlen feladattal bízták meg.

A ház jó szellemét egy kicsi, falban lakó fehér kígyóként képzelték el Hódmezővásárhely térségében az 1800-as években. A ketyegő hangot adó állatot a kemencénél kellett etetni melegített tejjel. És ha baj érte, a család elvesztette legkisebb gyermekét.

Szörnyek járnak köztünk

A szörnyek végigkísérik az emberi civilizáció történetét, bennük a legősibb félelmek öltöttek testet. Folytonosan kutatták a veszélyes lények ellenszerét, hogy óvják biztonságukat és jólétüket. Némely mitikus rémtől csakis állatok védték az embert, máskor viszont az örömöt, a táncot és a mulatságot hívták segítségül. Az örvendező közösségi ünnep távol tartja a gonoszt a lelkünktől és az életünktől
– magyarázta a néprajzkutató.

A kiállításon főként a 19. századi néprajzi tárgyakat mutatják be a hódmezővásárhelyi tárgykultúra állatábrázolásait.
Fotó: Frank Yvette FY Délmagyarország / delmagyar.hu

Bárány, birka, tyúk

A keresztény kultúrában a bárány a legfontosabb állatszimbólum, az áldozat és az ártatlanság jelképeként, Jézus Krisztus szimbólumaként. A 19. században a húsvéti ünnepkörhöz számtalan ábrázolási forma megjelent. A tyúk tojása a feltámadást, az újjászületést szimbolizálja. A birka viszont a rivalizálás, az erő, a termékenység szimbóluma.

Délmagyarország / delmagyar.hu - 2022. április 16.