Vásárhelyi néprajzkutató: nagyon szerették nálunk a pünkösdölést és a királyválasztást

"A Pünkösd egy keresztény ünnep, a pentecostes görög szóból ered, amely az ötvenediket jelenti. Ez egy mozgó ünnep, húsvéttól számítva az 50. napra esik Pünkösd. Jézus mennybemenetelét követően leszállt a Szentlélek az apostolokra, ezt jelenti és jelképezi”
– nyilatkozta lapunknak Terendi Viktória, a Tornyai János Múzeum néprajzkutatója.

Kiemelte, a hozzá kapcsolódó népszokások főként a középkorig visszavezetve a világi élethez kötődnek, kereszténység előtt pedig a tavaszi és nyári napéjegyenlőséghez kapcsolódó rítusok jellemezték, a 18-19 századig fennmaradtak, ez is mutatja, mennyire mélyen beivódtak a magyar kultúrába – fejtette ki a szakértő.

“A legismertebb és legközkedveltebb népszokások szerte az országban, így a Dél-Alföldön a pünkösdi királyválasztás, ma is ismert ennek a közmondása: rövid, mint a pünkösdi királyság. Az a legény, aki ügyességi próbákon első helyen végzett, egy évig kapott kiváltságokat. A kisközösségekben és a paraszti társadalomban egyaránt jellemző volt mind a csoportosulás, mind a szoros kapcsolat. A pünkösdi királynak egy évig kiváltságokban volt része, dönthetett bizonyos dolgokról, vagy kocsmázni hívták” – részletezte a néprajzkutató.

Hozzátette, a fentebb említett ügyeséségi próbák gyakran lovas versenyek vagy lovas ügyességi próbák voltak, de gyakran ló nélkül történtek. Azokban a falvakban pedig, ahol május fát állítottak, a fa tetejére elhelyezett üveg bort kellett leszedni.

A Dél-Alföldön ezenkívül nagy közkedveltségnek örvendett a pünkösdölés, ez a lányokra volt jellemző, szinte egy lakodalmi menet módjára sorakoztak fel a fiatal lányok, ehhez a népszokáshoz a legszebb ruhájukat vették fel, virágot tűztek a ruhájukra, a menetük végig járta a város település utcáit és énekkel rigmusokkal – amelyek szerelemmel termékenységre utaló részeket tartalmaztak – köszöntötték a házak lakóit, cserébe adományt kaptak. Vásárhelyre is van vonatkozó adat erről.

A gyerekek sem maradtak ki az ünnepből, különféle játékokat játszottak, legismertebb a Bújj bújj zöldág volt, ami a megújulásnak, a tavasz kiteljesedésének, az életnek jelképe volt. Ehhez kapcsolódóan Pünkösdkor nagyon sokszor dísztették a templomot, házakat, Vásárhelyen “divat” volt a bodza, a labdarózsa és az akác.

Munkatilalom is volt ekkor is, úgy tartották, hogy mindenféle negatív jóslást vetít előre, ha nem tartjuk be ezt. Se mezőgazdasági, se házimunkát nem lehetett végezni, persze ennek a korlátozásnak a célja az volt, hogy tisztelje meg az ünnepet és arra koncentráljon, illetve a nyugalom fenntartása, hiszen például a mezőgazdasági munkák nagy zajjal jártak.

Terendi Viktória néprajzkutató még azt is elmondta, a Pünkösdöt nagyon szerették a fiatalok, táncmulatságok, bálok szerveződtek ilyenkor, és ez kiváló lehetőség volt nekik egyrészt az ismerkedésre, másrészt a nagy aratási időszak előtti kikapcsolódásra – utóbbiban a család minden tagja részt vett.

Vásárhelyen emellett egészen az első világháborúig szokás volt, hogy Máriaradnára jártak búcsúba, és az ételek tekintetében ilyenkor hagyományosan bárányt vágtak és készítették el az paprikásnak, vagy kirántották, majd a juhtenyésztés visszaszorulásával a bárányt a csirke váltotta fel. [....]

Promenad24 - 2022. június 5.