Vásárhelyi néprajzkutató: hatalmas zajt kellett csapni karácsonykor a vásárhelyi tanyavilágban régen

Ezen a napon csengővel, korsókkal, edényekkel szaladgáltak körbe minden helyiséghez, a padlástól az ólakig, mindenhová, és fél percig zajongtak ezekkel az eszközökkel, a férfiak pedig ostort csattogtattak. Hogy miért? Éppen azért, amiért minden nagyobb ünnep szerves eleme volt a nép hiedelem szerint, hogy ilyenkor elvékonyodnak a szférák közötti határok, és a gonosz “betörhet”. Terendi Viktória újabb régi vásárhelyi népszokásokkal ismertetett meg bennünket, és persze nem csak ez a zajongás jellemezte a 18- 19. század karácsonyát.

“A karácsony előestéje a szenteste, ma már a 24-ét is karácsonynak tekintjük, pedig régen nem volt az! A 24.-e még a várakozás, az előkészületek napja volt, és az adventi böjt utolsó napja, és 25-én volt a nagy ünnep. Mivel ez volt a böjt vége, ezen a napon és estén könnyed fogásokat, de inkább ételeket ettek a 19. századi Vásárhelyen. Nagyon jellegzetesek voltak az étkezési szokások, amelyek a bőségre törekvéshez kötődtek főként, és megvolt a maga rendje, 9 féle ételt fogyasztottak ilyenkor, pontosabban élelmiszert: mézet, diót, mákot, almát, ostyát, fokhagymát és cipót, vagy kenyeret. Ezek jelentették nekik a bőséget, egészséget, jólétet. Olyannyira hittek ebben, hogy az az asztalról a morzsákat sem volt szabad letakarítani a végén, sőt, mindent kint kellett hagyni az asztalon, a morzsákat később, az ünnep elmúltával oda adták a jószágoknak, hogy ők is részesüljenek a megszentelt bőségből ily’módon”
– részletezte Terendi Viktória, vásárhelyi néprajzkutató.

Hozzátette, az asztal aljába pedig némi terményt és szalmát tettek, utóbbit egyrészt, mert úgy gondolták, így ételeik is megszentelődnek, másrészt mert azt tartották, az angyalkáknak kell hely lepihenni, amikor elérkeznek Jézus születése alkalmából. Maga az ünnep szentelte meg az étkeket és nem ők maguk – tudtuk még meg.

Nagyon vallásosak voltak egyébként az ekkor és itt élő emberek, felekezettől függetlenül mindenki elment az éjféli misére.

"Karácsonykor szokás volt a vásárhelyi tanyavilágban hatalmas zajt csapni. Csengővel, korsókkal, edényekkel szaladgáltak körbe minden helyiséghez, a padlástól az ólakig, mindenhová, és fél percig zajongtak ezekkel az eszközökkel, a férfiak pedig ostort csattogtattak. Úgy tartották ugyanis, hogy ekkor – hasonlón a Mindenszentekhez – elvékonyodnak a szférák közötti határok, és a gonosz “betörhet”. És a boszorkányt is meg kellett lesni" – mesélte a néprajzkutató.

25 és 26-án aztán ételek tekintetében eljött a nagy lakomák ideje, már ekkor közkedvelt és hagyományos étel volt a szárma (töltött káposzta), ezen kívül disznótoros finomságokat fogyasztottak.

Karácsony és szilveszter között a rokonlátogatások ideje volt akkoriban, sorra tették a látogatásokat. Akkoriban ezt az ünnepi időszakot úgy hívták, két karácsony.

Promenad24 - 2022. december 24.