A nyugalom korszaka Vásárhelyen

Terendi Viktória néprajzkutató 2020-ban vehette a kezébe Kiss Lajos, a vásárhelyi levéltárban őrzött önéletrajzát. Azét a Kiss Lajosét, aki néprajzos munkái máig megkerülhetetlenek, s aki megírta A szegény asszony életét, épp úgy, ahogy A szegény ember életét is. Önéletrajzában olyan dolgokat is leírt, melyek eddig sehol sem voltak olvashatók. Személyes hangvételtelű, a léleknek és a szellemnek is tápláló olvasmányból szemezgetett, s társította azt Plohn József korabeli fotóival Terendi Viktória. Az így készült, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megjelent könyvet tegnap este mutatták be a Tornyai János Múzeumban. A szerzővel Frauhammer Krisztina néprajzkutató beszélgetett.

– Összetettség és kétarcúság jellemezte a századfordulós Vásárhelyt, számtalan problémával, hiszen széles rétegek éltek igen nehéz körülmények között, komor és nehéz sors jutott sokaknak. Ugyanakkor mindennapjaikat ők is megtöltötték jó kedvvel, hittel és reménnyel
– jellemezte Terendi Viktória a várost a századforduló korszakában.

– Az 1800-as évek végi, 1900-as évek eleji Vásárhelyen sokszínűbbé lett a kultúra, hiszen megnyitott a népkerti Nyári Színkör, kialakult a fürdőkultúra, s virágozni kezdett a polgári létmód számtalan eleme. Egyre szélesebb rétegek éltek a szórakozási lehetőségekkel, miközben persze a nehézségek is ott munkáltak a háttérben
– tette hozzá.

Kiss Lajos a korabeli Vásárhelyt élvezetes módon ábrázolta, Terendi Viktória pedig ennek részleteit párosította Plohn József korabeli fotóival. A 79 oldalas, 27 fotót tartalmazó kötet már a borítókép sáros utcát ábrázoló fotójával mutatja a korabeli Vásárhelyre jellemző – nyugalmat. A kötet első egyharmadában önálló tanulmányokból ismerhető meg a város, illetve Kiss Lajos élete és munkássága. A következő részében Kiss Lajos önéletírása szemelvényei vezetik végig az olvasót az egykori Vásárhelyen. Végül pedig a művészbarátok, Tornyai János festő-, Pásztor János szobrászművész és a Plohn József műtermébe pillanthat be az olvasó.

Frauhammer Krisztina néprajzkutató szerint öröm kézbe venni a könyvet, melyben nagyon jópofák a történetek.

– Az, hogy képekkel dolgozik a szerző nagyon jó, hiszen napjainkban mindenki a képek bűvöltében él, képekkel kommunikálunk, mindenhez képet használunk, Így telitalálat a fotók és a sztori párosítása
– mondta.

– A könyvből kiderül, hogy a korabeli vásárhelyiek úgy fogadták el a várost amilyen az életükben volt. Az emberek közti kapcsolatot pedig az egyik dinnyés kép illusztrálja, mely egy kötetlen baráti együttlétet örökített meg. Bár nem volt autó, az emberek mégis eljártak kirándulni és boldogok voltak attól, hogy a dinnyeföld mellé leheverve dinnyét ehettek. Ez manapság is jó példa lehet, hiszen nagyon fontos, hogy legyenek ilyen jó közösségek, baráti társaságok
– tette hozzá.

Hódpress - 2023. február 16.