Átívelés

OLÁH SÁNDOR MŰVÉSZETE

Oláh Sándor (Magyarcséke, 1886 – Szabadka, 1966) szabadkai festőművész életének nyolc évtizede alatt két világháborúnak, a művészetben pedig a szecessziós képzőművészet megjelenésétől a szocialista realizmus időszakáig terjedő törekvéseknek volt szemtanúja. A müncheni realizmus és a nagybányai plein air festészet tapasztalataiból kiindulva egyéni stílust teremtett, festészetében asszimilálta a változó figuratív törekvéseket. Az 1930-as évek végéig szecessziós és szimbolista stílusban alkotott, a második világháború után a szocialista realizmus jegyében is dolgozott. Életművében az olajfestészet, a pasztell és a rajz, valamint a kecskeméti művésztelep hatására az iparművészeten belül az illusztráció, plakáttervezés és szőnyegminta-tervezés művelése egyaránt megtalálható. Tartalmi szempontból az arckép, az akt és a csendélet jellemzi festészetét, valamivel kevésbé a tájkép, a városkép, életkép és a vallásos témák. Értékes alkotásainak, terveinek egy része a Szabadkai Városi Múzeum művészeti gyűjteményében található. A kiállítás művészetének néhány jellegzetes állomására, valamint Tornyai Jánossal és a vásárhelyi Majolika kerámiájával kialakult kapcsolatára kíván rámutatni.

NEMES FEKETE EDIT MŰVÉSZETE

Nemes Fekete Edit (Szabadka, 1944) több mint öt évtizedes pályája felöleli a vajdasági kerámiaművészet indulását és virágkorát, valamint a kilencvenes évek és a kétezres évek első két évtizedének korszakát, amely egyben a kerámiaművészet hanyatlásának időszaka is. Annak az újvidéki Iparművészeti Iskolának a növendéke 1959–1965 között, amelynek kerámiatagozata már nem létezik, s annak az 1959-ben induló kishegyesi Kerámiai Művésztelepnek volt az oszlopos tagja és vezetője, amely szintén a múlté. Tevékenysége felhívja a figyelmet e két, a kerámiaművészet fejlődését segítő fontos intézményre, továbbá a 1968-ban induló jugoszláv Kerámia Triennáléra, de a Makói Művésztelep, valamint a Hódmezővásárhelyi Nemzetközi Kerámia Szimpóziummal kialakult kapcsolatokra is. Kerámia opusza több tartalmi síkon mozog, technikai kivitelezésben mindig újításra törekvő, és hiteles. Kerámiáinak többségén a termőföld és életet adó nő tartalmi kapcsolata van jelen.

A kiállítás az életmű csupán egy szegmensét mutatja be vázlatosan: a születéshez, a gyermek és anya motívumához kapcsolódó szakrális, mitologikus és profán kontextust. A tárlat egyik sajátossága, hogy a művésznő Hódmezővásárhelyen és Makón keletkezett alkotásainak egy része együtt jelenik meg a szabadkai és kishegyesi alkotásaival, amely között egy kollázstechnikával készült ciklus része is szerepel.

Átívelés - Oláh Sándor (1886–1966) festőművész és
Nemes Fekete Edit (1944) keramikusművész kiállítása
A Szabadkai Városi Múzeum és a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum közös kiállítása

2019. december 11. – 2020. február 2.
Hódmezővásárhely, Alföldi Galéria

A kiállítás kurátora: dr. Ninkov K. Olga művészettörténész

A kiállítás anyagát kölcsönző intézmények

• Szabadkai Városi Múzeum, Szerbia
• József Attila Városi Könyvtár és Múzeum, Makó
• Nemzetközi Kerámia Központ - Városi Kerámia Gyűjtemény, Hódmezővásárhely

A kiállítás a Közös művészeti örökségünk nyomában, Art&Craft, HUSRB/1602/31/0050 pályázati program keretében valósult meg.