Évszázadnyi motívumkincs került a Tornyai-múzeumba

Az 1920-ban született Lakatosné Szilágyi Jolán nemcsak másolta a mintákat, de a jó rajzkészséggel maga is tervezett motívumokat, egy-egy kisebb részletből egy nagyobb textíliát díszítő minta összeállítását is elvégezte. A pauszpapírra tervezett motívum vonalait apró tűszúrásokkal tette átjárhatóvá a titkos recept alapján készített porfesték számára, amelyet filces dörgölőfa segítségével vitt át a textíliákra, terítőkre, mellényekre, vagy gallérokra.

Terendi Viktória, a Tornyai János Múzeum néprajzkutató-muzeológusa

Az üzlet, melyet Szilágyi Jolán testvére, Terka indított be az 1920-as években, az egykori Kállay, a mai Bajcsy-Zsilinszky utcán működött. Jolán 1934-ben, csatlakozott a családi vállalkozáshoz, majd tízévnyi tanulás után maga is önálló iparengedélyt váltott ki. Ekkor már a Szent Antal utcán zajlott a drukkolás. Később a Lánc utcán várta az asszonyokat, akik a környező tanyavilágból és más településekről általában piaci napokon keresték fel a drukkolóasszonyt. Meg is lehetett várni, míg a munka elkészül, ám nem egyszer éjfélig is eltartott, míg a festék, vegyszer hatására rögzült az anyagon. Így viszont a megrendelők akár másnap elkezdhették a hímzést.

A múzeum néprajzi gyűjteménye az örökösök, Lakatos Ferenc és Ménesi Gábor ajándékozásának köszönhetően gyarapodott a számos motívumot megőrző előnyomó papírok mellett dörgölőfákkal, a textíliák rögzítéséhez használt vassúlyokkal, valamint a festék porításához és finomításához alkalmazott eszközökkel, s általuk a közel évszázadnyi időszak Vásárhelyen és környékén alkalmazott motívumai válnak megismerhetővé a város közgyűjteményében. Ezen túl – mint azt Terendi Viktória néprajzkutató-muzeológus elmondta – a gyűjteménybe kerülnek azok a korabeli fényképek, amelyek alapján nemcsak a műhely, hanem a Szilágyi-Lakatos család történetét is feldolgozza a múzeum.