Nyelvválasztás:

Így farsangoltak régen Vásárhelyen

Nagyon sok hagyomány megmaradt a mai napig, de sok mindenben más volt a régi farsangi időszak a térségben. Ennek a nyomába eredtünk Terendi Viktória, vásárhelyi néprajzkutató segítségével.

„Január 6-tól, Vízkeresztet követően indul mindig a farsangi szezon, és ez egy mozgó ünnep. Mindig a Húsvéthoz igazodik, onnantól számolják vissza a 40 napos böjtöt és ez határozza meg a Hamvazó szerdát, és hogy mikor van a farsang. Zömében ez egy másfél-két hónapos időszakot ölel fel, idén február 21-én lesz vége a farsangi szezonnak”
– ismertette Terendi Viktória, a vásárhelyi Tornyai János múzeum néprajzkutatója.

A szokásoknak két féle sajátossága volt, és van: vannak, voltak, amelyek az egész időszakot végig kísérik, kísérték, és vannak a kimondottan látványos, közösségi események is.

„Maga a farsangi hagyomány középkori eredetű, és Nyugat-Európában bontakozott ki. A feudalizmus alatt kötött rendben éltek az emberek, anyagi és társadalmi szempontból is elnyomva, rengeteg szabályt követve és a farsangi időszak ideális volt számukra ahhoz, hogy kicsit fellázadjanak és kieresszék úgymond a gőzt. Természetesen mindezt csak jelképesen. Erre tökéletes alkalom nyílt a maskarás beöltözések alkalmával, ami Székkutason és a térségben is nagyon közkedvelt volt. Beöltözve, menyasszonyi vagy halottas menetként aztán felvonultak az utcákon, a menyasszony ilyenkor gyakran férfinak volt öltözve. A beöltözések tréfásak és gúnyosak voltak, és mindenki nagyon élvezte ezeket az eseményeket”
–részletezte Terendi Viktória, majd hozzátette, Magyarországra egyébként a farsangi hagyományok Nyugatról Mátyás király korában kerültek át.

A másik oldala a farsangi időszaknak a tényleges lakodalmak voltak, szemben azzal, hogy manapság tavasszal vagy nyáron házasodnak, régen a paraszti emberek nem értek rá a jó időben ilyenekre, így aztán a farsangi időszak volt a legmegfelelőbb alkalom a párok egybekelésére. Emellett szokásban voltak ilyenkor a különféle táncalkalmak, ezt háznál, vagy kocsmában is gyakran szervezték a térségben.

A bálozás is jelentős volt régen, a 19. századi paraszti közösségben is. Volt táncrend is, ez egy kis notesz- szerű lap volt, mindegyik fiatal lánynak egy, erre a fiatalemberek beírhatták magukat, hogy táncolhassanak kiszemeltjükkel.
„Nem illett nemet mondani egy lánynak, ha felkérték táncolni, ugyanakkor a táncrendjére hivatkozva trükközhettek kicsit, ha nem akartak az adott fiatalemberrel táncolni."

Ekkortájt vágták le mindig a disznókat is, egyrészt, mert ekkorra híztak meg vághatóra a sertések, másrészt mert hűtő híján a készített termékek tovább elálltak, legyen szó akár hurkáról, kolbászról. A legutolsó, ami elfogyott ezeket az alkalmakat követően, az a húsvéti sonka volt. Ezt pedig a fiatal kiscsirkék levágása követte.

Az ételekkel kapcsolatban Terendi Viktória még elmondta, már régen is sütöttek szalagos fánkot, bár gyakran nem élesztővel készítették azt, hanem afféle csörögeként.

Már a 19. században is volt kiszebáb égetés és télűzés, ezt a farsangi időszak utolsó napjaiban rendezték.

Promenad24 - 2023. január 19

Eseménynaptár
« » 2024 június
ke sze csü szo va
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
1 2 3 4 5 6 7