Látványraktár

A mai múzeumi világ egyik divatos és egyre gyakrabban alkalmazott bemutatási egysége a látványraktár. A nevében is sokatmondó interpretációs eszköz cáfolja azt a közhelyt, miszerint a múzeumok raktárában porosodnak a műtárgyak. Egyediségét az adja, hogy a múzeum teljes gyűjtőkörét felöleli és a négy, nagy szakterület ‑ régészet, néprajz, helytörténet és képzőművészet ‑ muzeális tárgyai kerülnek bemutatásra. A Tornyai János Múzeum új épületrészének pinceszintjén ötvenkét vitrinben, mintegy ezerötszáz tárgy (a teljes gyűjtemény csupán 1 %-a!) sorakozik kronologikus, korszakos és tárgycsoporti bontásban.

A múzeum látványraktára
fotó: Villányi Csaba/Flashback photo/MúzeumCafé

Az elmúlt évtizedben közel háromszorosára duzzadt és folyamatosan gyarapodó régészeti gyűjteményben csaknem minden korszak emlékei fellehetők a korai neolitikumtól a késő középkorig. A kiállított anyag kiváló lehetőséget nyújt a várost meghatározó kerámia- és a tárgyi kultúra évszázadokon átívelő változásainak tanulmányozására. A néprajzi anyag bemutatott darabjai – népi kerámiák, festett bútorok, a kismesterségek eszközei, az alföldi paraszti élet mindennapi kellékei stb. – átfogó képet mutatnak Hódmezővásárhely népművészetéről. A helytörténeti gyűjtemény legértékesebb részét képezi az a tizennyolc céhláda, melyek a céhek szinte teljes iratanyagával és tárgyi emlékeivel enged bepillantást a vásárhelyi mesterek világába. A kiállított gyűjteményi egységben a város polgármestereinek, jeleseinek személyes tárgyai által – egy évszázadnyi távolságból is – érzékelhetővé válik emberi közelségük, a Paraszt Párizs korabeli polgári hangulata. A képzőművészeti anyag néhány művészi értékű kisplasztikán keresztül nyújt lehetőséget a művészi kvalitás átélésére, a szobrászat anyagainak és technikáinak felfedezésére.

Céhes emlékek a látványraktárban
fotó: Villányi Csaba/Flashback photo/MúzeumCafé