Nyelvválasztás:

Orwell hollója. Miklós Péter tanulmányai az apokrifektől Barankovicsig

Dr. Miklós Péter, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatója, az Emlékpont intézményvezetőjének A változatok egylényegűsége. Eszmetörténeti tanulmányok című kötetéről Kovács Emőke recenziója a Magyar Nemzet 2020. augusztus 29-i számában jelent meg.

Miklós Péter történész, múzeumigazgató rendkívül termékeny szerző. Huszonegy önálló könyve és több mint ötszáz publikációja mellett nemrégiben látott napvilágot A változatok egylényegűsége című eszmetörténeti tanulmánykötete.

A könyv az összehasonlító eszmetörténet, illetve a történeti szimbolika és szemiotika módszertanával készült eszme- és művelődéstörténeti esszékből és tanulmányokból válogat, amelyek között az apokrif apokalipszisek világa éppúgy megjelenik, mint a pápai címerek szimbólumrendszere és a totális diktatúrák valláspolitikája vagy éppen a katolicizmus és a politikum kapcsolatának szellemtörténeti rétegzettsége. Mindezek mellett a kiváló katolikus pap és folklorista, Kálmány Lajos életművéről is olvasható esszé a kötetben, amelyben két fontos XX. századi magyar kereszténydemokrata politikus – Bálint Sándor és Barankovics István – életútjának eszme-, művelődés- és politikatörténeti értékelése is helyett kapott.

A tanulmányok egyre mélyebbre hatolnak, a témák egyre inkább nehezülnek, ahogy haladunk előre a könyvben. Eljutunk Orwell Állatfarmjának különös szempontú elemzéséhez: Mózes, a holló titokzatos szerepéhez, orwelli útjához, s ezáltal a XX. századi európai totális politikai rendszerek valláspolitikájának főbb jellegzetességeihez.

A könyv másik egysége már elkanyarodik a szövegelemzésektől, az általános analízistől, áttér a portrékra és egy történelmi esemény vizsgálatára. Ez utóbbi hiánypótló: az aradi ellenforradalmi kormány történetéhez nyújt adalékot. Ebben ugyanis Miklós Péter kortársi visszaemlékezések alapján igyekszik rekonstruálni a rövid életű aradi ellenforradalmi kormány 1919. májusi megalakulásának körülményeit és történetét. A konklúzió tiszta és világos: e kormány működésének legfőbb eredménye az volt, hogy a magyarországi és az emigráns forradalomellenes csoportoknak bizonyítani tudta, a magyar állam területén létezik antikommunista erő is.

A kötetben szereplő három karizmatikus portrét – Bálint Sándor, Barankovics István, Kálmány Lajos – bemutató írások közül talán Kálmány Lajos alakja és sorsa kevésbé ismert, de a legmegrázóbb is egyben. Kálmány katolikus pap, európai hírű tudós, neves folklorista, a szegedi nagytáj és néphagyomány egyik legjelentősebb kutatója, az ő áldozatos munkáját, pályaképét ismerhetjük meg Miklós Péter kötetéből. Ezt a sormintát folytatja a szerző a keresztény alapokon álló, kitűnő tudós, európai szellem, kereszténydemokrata politikus, hagyományőrző szegedi polgár, Bálint Sándor tevékenységének felvázolásával. A szellemi örökségek felsorakoztatásának záró írása a kötet Barankovics István nagy formátumú kereszténydemokrata politikusról s azon belül a polgári demokrácia fenntartásáért vívott harcáról szóló esszéje, „Barankovics István sorsa példázza azt a reménytelen küzdelmet, amelyet a kereszténység és a demokrácia erői folytattak a kiépülő kommunista diktatúra ellen. Emigrálása kényszerű volt, Rákosi politikai öngyilkosságra próbálta kényszeríteni, besúgók és detektívek hada vette körül” – rögzíti a súlyos tényeket a történész.

Miklós Péter alapos bibliográfiai hivatkozásokkal ellátott esszéiből és tanulmányaiból álló kötete tartalmas, valóban kurrens eszmetörténeti olvasnivalókat sorakoztat fel, amelyekre felszínes és harsány világunkban különösen nagy szükség lehet.

 

(Miklós Péter: A változatok egylényegűsége. Eszmetörténeti tanulmányok. Bálint Sándor Szellemi Örökségéért Alapítvány, Szeged, 2020, 129 oldal. Ármegjelölés nélkül)

Eseménynaptár
« » 2020 október
ke sze csü szo va
28 29 30 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1