Pásztorok és lovasok büszkeségei Perényi János magángyűjteményében

A kezdetekről Perényi János úgy mesélt lapunknak: fiatalemberként juhászati ágazatvezetőként dolgozott a téeszben, idős, nagybajuszú juhász emberekkel, akik különösen büszkék voltak munkájukhoz elengedhetetlen, míves eszközeikre. Láthatta, miként üzletelnek, hogyan cserélgetik azokat egymás között; terelő kutyát adtak cifra szűrért, pásztorbotot pitykés gombos mellényért, máskor csengő sorért. [...] Mint mesélte: folyamatosan gyarapodó magángyűjteménye néhány darabját az ócskapiacon találta. Olykor még az eladó sem tudta, micsoda kincset őrzött addig.

Kolompok, karikás ostorok és számtalan tárgyi emlék a pásztorkodás és a lótartás világából Perényi János magángyűjteményében
Fotó: Tábori Szilvia / délmagyar.hu

A kulcsos béklyó, a nyűg és a járom mellett számtalan egyéb tárgyi emlék is látható a tárlaton, köztük egy-kétszáz éves darabok is. A különféle pásztorbotok, karikás ostorok, kolompok és más pásztoreszközök mellett a lovagláshoz és a fogatoláshoz elengedhetetlen szerszámok, nyergek, továbbá tenyésztői díjak, oklevelek sorakoznak a múzeumi térben.

– Lovas ember vagyok, gyerekkorom óta benne élek abban a világban, magától értetődően mentettem a lovakhoz kötődő értékes tárgyakat, szerszámokat, nyergeket
– mondta Perényi János. [...]
– A tanyavilágban a ló egykor az ember elengedhetetlen segítője volt a mindennapi munkában, majd az államosítással felszámolták a magán paraszti gazdálkodást. [...]

delmagyar.hu / Délmagyarország - 2024. augusztus 27.