Péter története

„Azon a napsütötte márciusi délutánon 1944-ben még nem tudtam, hogy a következő néhány hónap során az életem mindenestől felfordul majd. A fűrésztelepünkön sétáltam anyu kezét fogva. Még ötéves sem voltam, de már eleget láttam és hallottam ahhoz, hogy érzékeljem: a dolgok megváltozhatnak…” – írta le visszaemlékezésében a német megszállás pillanatáról a makói Lantos Péter, aki túlélvén a holokausztot, a deportálás és a koncentrációs táborok borzalmait, a későbbiekben Londonban nemzetközi hírű agykutató lett. Az ő történetét mutatta be tegnap egy rendhagyó tanórán a Magyar Tragédia 1944 Kiállítóhelyen Urbancsok Zsolt főlevéltáros a Szőnyi Benjámin Református Általános Iskola 8. évfolyamának.

A vásárhelyi zsinagóga mögött létesült 2004-ben Magyarország első vidéki állandó holokauszt kiállítása, amely a vészkorszak tragédiáját a gyeremekáldozatokra emlékezve tárja a látogatók elé. A muzeális intézmény rendszeresen szervez kihelyezett múzeumi órákat az egykori izraelita népiskola épületében lévő kiállítóteremben, ahol Urbancsok Zsolt, a MNL Csongrád-Csanád Vármegyei Levéltár Makói Levéltárának vezetője, A holokauszt gyermekei című tankönyv szerzője tartott előadást szerdán délelőtt a szőnyiseknek.

A makói történelemtanár, történész-levéltáros Urbancsok Zsolt több mint két és fél évtizede tart foglalkozásokat, készít tananyagokat, hogy az általános- és középiskolás diákok személyes beszámolók alapján megismerjék a holokauszt folyamatát, annak működési mechanizmusát, és a jellemző viselkedési formákat úgy, mint az áldozatot, az elkövetőt, a szemlélőt és a segítőt. A levéltárvezető módszere, hogy fiatalok beszélik el sorsukat fiataloknak, így a diákok könnyebben fogadják be történetüket, könnyebben azonosulnak velük, miközben ráébrednek arra, hogy a zsidó fiatalok sem mások, mint ők: nekik is hasonló vágyaik, álmaik és félelmeik vannak...

A Péter története tanóra megmutatja a makói zsidó gyermekek háború előtti „boldog békeévekben” élt gyermekkorukat, nyomon követi sorsukat a zsidótörvények megszorításain keresztül a gettó, majd a lágerek poklába, végül tanúi lehetünk az újrakezdésnek. A foglalkozás „főszereplője” Lantos Péter nemzetközi hírű orvosprofesszor, az angol Királyi Akadémia tagja, a nemzetközi Alzheimer Társaság elnöke. 1939-ben Makón született. Kisgyermekkorában kénytelen volt szembesülni a történelem, a háború és a romboló eszmék kegyetlenségeivel. A megpróbáltatások ellenére túlélte a holokausztot, sőt tehetsége, szorgalma, töretlen kitartása révén világhírű szakemberré vált. 1968-tól él külföldön – jelenleg Londonban. Visszaemlékezésein alapuló, irodalmi körökben is elismert könyvei, A fiú, aki nem akart meghalni és a Sínek és sorsok az ő és családjának életét, történetét mesélik el.