Találkozás

„Én nem vagyok tudatos festő, én nagyon ösztönös vagyok, mivel félig-meddig autodidakta is vagyok. Úgy gondolom, hogy a kép önmagát még majd csinálja, és menet közben mindig jönnek a spontaneitások, amelyeket először engedek eluralkodni.”

CSIKÓS ANDRÁS (1947-2006)

Csikós András festőművész 1947. június 3-án született Hódmezővásárhelyen. Diplomáját 1970-ben vehette át a szegedi tanárképző főiskolán; mestere Vinkler László volt. A nagyközönség alkotásaival először az 1971. évi Vásárhelyi Őszi Tárlaton találkozhatott; munkáit számos alkalommal munkajutalommal és különdíjjal ismerték el. 1980-ban Koszta-emlékéremmel tüntették ki. Egyéni tárlata többször volt Hódmezővásárhelyen, Budapesten és az ország jelentős galériáiban. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria, a Tornyai János Múzeum és Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzatának gyűjteményében. Munkásságát nemcsak helyben, hanem külföldön, Japánban, az Egyesült Államokban, Kanadában is elismerték. Életpályájának megbecsüléseként 2005-ben díszpolgári címet kapott szülővárosától. 2006. március 19–én 59 esztendős korában hunyt el.

„Rajzolni festeni, gondolom én is 3-4 éves koromban kezdtem, mint ahogy az összes többi gyerek, csak nem hagytam abba… „

Élete során több mint ezer művet alkotott, a legkorábbit 13 esztendős korában. Kipróbálta az akvarellt, a tusrajzot, az olajfestést viszont csak húszévesen kezdte munkáin alkalmazni.

„Hogy van teste a festéknek, azt rettentően élveztem, hogy lehet az anyagot kenni, gyötörni, és nem kell rögtön készre festeni, hanem lehet fejleszteni, visszakaparni, lazúrozni, de azt is szinte ösztönösen. Én nem gondolom, hogy ezt valaki elmondta volna, hogy ezt hogy szokás csinálni. Jártam én már akkor kiállításokra, és valahogy rögtön tudtam, hogy ez hogyan készül.”

Csikós András: Őszi eső
olaj, farost, 1995, 30x40 cm, magántulajdon

A vásárhelyi festőiskola egyik jellegzetes képviselőjeként a helyi hagyományok líraibb vonulatát folytatta. Leggyakrabban az alföldi tájat, a várost, a Vásárhely környéki tanyákat, a kisvárosi vedutákat, a Tisza holtágait és ártereit ábrázolta.

„Valahogy úgy alakult, hogy a közvélemény tanyafestőként tart számon. [...] Egyébként sok elvont tájat festettem itt-ott. Ezt is legendaoszlatóként csináltam, mert az a hamis vélemény is kialakult rólam, hogy a vásárhelyi tájnak a sajátos jegyeit akarom kidomborítani. Holott ez nem festői feladat, hanem a néprajzosoké. Az általános jegyek fölvillantása az az én szándékom, a táj hangsúlyozása, ami érthető az egész világon.”

Kezdeti műveit visszafogott színvilág jellemezte, a későbbiek során - a külföldi útjain átéltek hatására - palettája kiszínesedett. Festményei szűkebb környezetének alapos ismeretéről tanúskodnak. Képeinek fő értéke a részletszépségek megragadása, az egyedi tájkarakter rögzítése. Szürreális-szimbolikus látomásokat is festet,t a tájképein megszokott részletező realizmussal.

„Én addig nem hagyom abba a képet, ameddig nem jön be valami plusz. A látvány nem elég soha. Egy jó kép csak akkor van kész, ha túlléptem a látványon, mert az még csak egy formai dolog. Amikor valami tartalmat is nyer, akkor tetszik, vállalom […] De mindig a látványból indulok ki.”

TALÁLKOZÁS
Csikós András (1947-2006) festőművész emlékkiállítása
Alföldi Galéria, 2017. április 8-július 2.

Kurátor: Dr. Nagy Imre művészettörténész, múzeumigazgató

Köszönet valamennyi magángyűjtőnek, akik a kiállítás anyagát rendelkezésre bocsátották, valamint a tárlat megrendezésében segítséget nyújtottak.