Vitézségből példát

A Vitézségi Érem az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legjelentősebb háborús kitüntetése volt, amelyet a legénységi és tiszthelyettesi állomány tagjai szerezhettek az ellenséggel szembeni kimagasló tetteik elismerésére. Az első világháborút követően alapított Vitézi Rend tagságába történő felvétel egyik feltétele volt, hogy az érdemszerzőnek legalább nagyezüst, azaz 1. osztályú Ezüst Vitézségi Éremmel kellett rendelkeznie. Kovács Ferenc csütörtöki előadásában olyan vásárhelyi születésű vagy itt letelepedett honvédek élet- és háborús történeteit ismerhetik meg az érdeklődők, akik a legmagasabb, azaz az Arany Vitézségi Érem birtokosaivá váltak.

Az első nyilvános vitézavatáson, 1921. augusztus 21-én a rend tagságába fogadták a vásárhelyi Nagy Ede tartalékos hadnagyot, aki az olasz hadszíntéren, a Piave partján nyújtott hősiességével érdemelte ki az arany fokozatú hadikitüntetést. A több rohamban is résztvevő, „oroszlán módjára küzdő” katonát három lövés is érte a Montello elleni támadásnál, melynek következtében súlyosan megsebesült és a későbbiekben rokkanttá vált. A jelenlegi kutatások szerint további 11 katonáról ismert, hogy hódmezővásárhelyiként ezen érdemrendet elnyerték. A múzeumban látható kiállításon vitéz Darvassy István festőművész emblematikus, az országgyarapító kormányzót ábrázoló egészalakos portréja is helyet kapott, azt viszont kevesebben tudják az alkotóról, hogy 1915 húsvét hétfőjén egy nagy erejű orosz betöréssel szemben tartotta szakaszával védőkörletét, és kézigránátharcban akadályozta meg a szomszédos lövészárkok elfoglalását.

vitéz Nagy Ede tartalékos hadnagy
Az arany vitézségi érem mellett az összes vitézségi érmet elnyerve 17 hónapi szolgálatot követően hadirokkantként szerelt le és első hódmezővásárhelyi lakosként avatták vitézzé 1921. augusztus 21-én.
Forrás: Magyar Nemzet Aranyalbuma, 1921